kedd

Mindent betöltő - töltött karalábé


 Mint egy tavaszi bejegyzésben már említettem, ez egy igazi tavaszi zsenge! Ebben az évben bátorodtam fel a leveleket illetően, hisz miért ne fogyaszthatnánk el a zöld leveleit bármelyik zöldségnek. Szívem szakad meg, mikor a piaci vásárló megkéri a termelőt, hogy vágja le a zöldhagyma zöld részét, mert azt nem kéri. Legfinomabb! Tessék bátran használni, enni, tölteni, párolni, szeletelni a zöldségek minden részét. Persze ne tegyük ezt, ha 1. mérgező 2. ehetelenül rossz 3. növényvédőszerrel kezelt. Az újrafelhasználás lelkes híve vagyok, és ezenfelül a zöldségek minden részét próbálom felhasználni. Erről majd később bővebben.


Töltött karalábé, töltött karalábélevél


Hozzávalók 3-4 főre:

2 közepes méretű tavaszi karalábé (sok szép nagy levéllel)

250 g finomra darált hús (borjú, csirke, pulyka, esetleg sovány sertés)
2 ek rizs/elhagyható/
1 tojás
1 kis salott
friss majoranna, petrezselyem (lestyánlevél is nagyon finom)
só, bors, pici cukor
csirke vagy zöldségalaplé
szósz (opcionális): bésamelmártás 5 dkg vajból

Előkészítés
  1. A karalábé leveleit leválasztom a szártól. Jól megmosom és egy szűrőbe rakom. Forró vízzel leöntöm, fedőt helyezek rá, így 1-2 perc alatt puha, sötétzöld, könnyen tölthető leveleket kapok. Félreteszem hűlni.
  2. A karalábét félbevágom és a közepét kivájom.
  3. A töltelékhez való darált húst helyezzük egy tálba. Olajon megfonnyasztjuk a hagymát, rádobom a rizst és a legvégén a felaprított zöldfűszereket. 1-2 percig pirítjuk, majd langyosra hűtjük. Hozzáadjuk a húshoz, beleütünk egy tojást, sót, borsot és összeállítjuk a tölteléket.






    Összeállítás
    1.      Az előkészített levelekből csinos kis töltelékeket készítek, a karalábékba betöltöm a húst.
    2.      Egy tűzálló tál/tepsibe helyezem a kifaragott darbokat, karalábékat, és a betöltött leveleket. Felöntöm az alaplével és 160ºC-os sütőben fólia alatt párolom 30-40 percig.
    3.      Ha valaki szereti, készíthet hozzá egy finom bésamelt, ami az elkészült karalábék levével hígítható.
    Megjegyzés: a megmaradt karalábészárat ne dobjuk ki. Levesbe, alaplébe kitünő. Vegetáriánusok készíthetik hús helyett szójával.
    Fortély : friss zöld levelek blansírozását mindig forró vízzel való leöntéssel intézem el, így elkerülöm  a vízbe totyogjanak a finom zsenge levelek. spenót, sóska, karalábé levél, szőlőlevél ily módon készíthető elő.

    Más töltött zöldség/zöld levél/dolma ebben a blogban:

    cukkinivirág töltve
    töltött paprika kicsit törökösen
    görög szőlőlevél _ dolmades
    kuszkusszal töltött paprika
    nyári töltött káposzta

    hétfő

    Millefoglie - a legjobb krémes és a cukrosnéni

    Általában mindenki gyűjt valamit, csak van aki nem tud róla. Én például az a típus vagyok, aki már óvodában idegenkedett a szalvétákat gyűjtő kislányoktól, illetve pontosabban magától a gyűjtéstől. Valahogy nem jött át számomra, miért kellene nekem bármit is gyűjtenem. Lehet, hogy türelmetlen típus voltam(már akkor is), de nem bírtam magamat elképzelni, ahogy rendezgetem a különböző alakú, mintájú, anyagú színes (egyébként semmire nem való-hiszen ki használná őket bármikor is?) tárgyakat, amiket lelkesen lehet cserélni, sorozatot gyűjteni, meg esetleg megszámolni. Mert mi mást lehetne? A fiúk bélyeget gyűjtöttek, meg autósnaptárt. Hú. Én általában játékra bíztattam a társaimat, mert a közös együttlétben találtam meg a legnagyobb örömet.

    Az évek telnek-múlnak és én még mindig nem vagyok gyűjtő. Nincs semmilyen kollekcióm. Nem gyűjtök műtárgyakat (bár szeretem őket), nincsenek étkészleteim (egyszerű, szép fehér tányérokat használok-senki nem veszi észre ha nem egyformák) Ezüst evőeszközeim viszont vannak, mert imádom a nemes, régi hangulatát, melynek egyes darabjaihoz emlékek is fűződnek. Egy dolog, ami minden egyes alkalommal a zsebembe kerül: a kávéhoz járó csomagolt kis cukortasak vagy kockacukor. Persze erre én nem mondanám, hogy gyűjtöm, hiszen nem. Praktikus velejárója, hogy soha nem jövök zavarba, ha elfogyna itthon a cukor, mert akkor előkerülnek a szép kis tasakok. Ezeknek egy része kommersz, bármely kávézóban megtalálható, másrészük viszont egyedi design, és nem utolsósorban a hely nevét, elérhetőségét is rányomják.

    Ez segített ki engem most, amikor 3 héttel az utazás (+betegség) után semmiképp nem jutott eszembe a Palazzo Vecchio-val szemközti kávéház, ahol 2010 legjobb mille-feuille-t fogyasztottam el. Előszedtem a cukros zacskóimat. Caffé Rivoire, Firenze. A mille-feuille, avagy krémes egy alap cukrászati termék, egy ikon, amitől én - nem nagy édességfogyasztó lévén – elájulok, ha mesterien van elkészítve. Itt mesterien van. Az ára pedig állva fogyasztva, ebben a patinás, különleges környzetben mindössze € 1,30. Igen. Ne számítsuk át, mert rögtön szívgörcsöt kapunk a magyarországi áraktól. De ma már nem annak olcsóságától. Ezt mindössze azért jegyeztem le, hogy ha bárki arra járna, semmiképp ne mulassza el az Uffizi képtár után felüdülésnek, nem fogja megbánni!
    Un cafe e un millefoglie per favore!

    LinkWithin

    Related Posts with Thumbnails