Cukrászdába azért megy az ember, mert
szeretne egy finom sütit enni, egy jó kávét inni, találkozni a barátnőjével, meghitt perceket tölteni a szerelmével, barátokkal egy jó likőrt inni munka után.
Nem szeretne mozi után rögtön hazamenni, esőben, szitálló ködben sétálni, autóbuszra várni. Mindegy az indok, de egy közös mindenesetre: kellemes perceket akar eltölteni egy finom vanília illatú helyen, ahol barátságos zsongás veszi körül és jól érzi magát. No de nem így ez az Augusztban.
Szombaton a Vörösmarty téri vásározás után egy kávéra fájt a fogam, no meg egy krémesre(mint általában), és gondoltam adok egy újabb esélyt a Kossuth Lajos utcai Augusztnak, mivel a múltkor 20 perces várakozás ellenére nem sikerült kiszolgálniuk, de még köszönniük sem. Nem jellemző ez a részemről, de hát a hírnév, meg egyes gasztronómiai szakírók elismerő véleménye mégiscsak arra sarkallt, hogy betérjek. Hiba volt.
Belépve az üvegajtón át egyből a süteményespultnál kötünk ki, ami nagyon jó(elismerés a tervezőnek), hisz egyből elkezdhetünk válogatni. Azonnal feltűnt, hogy nemigen van mit. Elfelejtettem megszámolni, de vészesen kevésszámú süteményféle volt a pulton. Ez volt az első sokk. Második a küllem, külalak, amiről egyetlen dolog jutott eszembe: bizonyára egy biciklis futár hozhatta egy másik üzletből egy sima papírdobozban, mert egyszerűen össze voltak nyomorodva, meg voltak sérülve. Itt most várhatnánk a harmadik vagy negyedik megfigyelési szempontot, de nem volt tovább, ugyanis nem volt krémes. Szombaton, délután 3.30 perckor nem volt egyetlen egy darab krémes sem. Mert azt még ha nyomott is, még ha az utolsó is lett volna, hát megkóstoltam volna! Nem tudtam.
Ennek ellenére leültünk (kabátod nem tudod hova tenni, csak hátul van fogas), és egy eszpresszót megittunk volna, de a múltkori látogatásomhoz hasonlóan nem volt alkalmunk pincérrel találkozni, mert nem jött. Árakat nem néztem, de gondolom a süteményárak csillagos ég, ugyanis egy sima eszpresszó 450.-. Hát. Tudod Rómában €0,8-1,2, tudom, tudom, azt mondod állva. Hát lehet, hogy ha leülsz, akkor 20 centtel több. És én azt szívesen kifizetem, naponta többször is. Itthon erre miért nincs esélyem?
A csillár viszont tényleg impozáns.
Ti hova jártok a Belvárosban sütizni?
