FINN KENYÉR 2. - riport

A frissen sült kenyér illatának senki nem tud ellenállni. A  Finn kenyér pékműhelyében ez az illat fogad. Minden hófehér, mintha épp festés után lennél. Két mosolygó hölgy, Johanna és Jaana fogad, akik kitűnően beszélnek magyarul, és rögtön karon ragadnak, és körbemutatják a nagy ablakokkal körbevett, barátságos műhelyt, ahol nap mint nap dolgoznak. Közben persze beszélgetünk, de nem kell túl sokat kérdezni, mert láthatólag nagy lelkesedéssel beszélnek a tavaly beindított új bizniszről.

·      Hogyan lesz valakiből pék, ha tudvalevőleg nem annak tanult? És ami még ennél is édekesebb, hogyan lesz egy, sőt mi több két finn nőből magyar vállalkozó?

·      Johanna: mind a kettőnknek magyar férje van, és nagyon régóta élünk Magyarországon. Finnországban a turizmus-vendéglátás területén dolgoztam, itt Magyaroszágon pedig egy multinacionális cégnél. Amikor anya lettem, rájöttem, hogy valami másra vágyom, egy olyan időbeosztású munkára, ami mellett érte tudok menni a gyerekekért, és egy olyan tevékenységre, amiért lelkesedni tudok. Két dolog nagyon hiányzott : a vendéglátás és a rozskenyér! Az öcsém Finnországban egy önfenntartó, zöld közösségben él, ahol egy pékséget vezet. Innen jött az ötlet: ezt én is szívesen csinálnám.

• Két finn, aki régóta ismeri egymást, vagy hogy van ez? Hogyan kerültetek össze?

·      Jaana: nem, nem ismertük egymást. Én is a férjemmel érkeztem Magyaroszágra. Eredetileg grafikus a szakmám, de aranyrestaurálással foglalkoztam. Minden érdekel, ami kézművesség, jelenleg az ötvös szakmát tanulom. Johanna a vállakozásához társat keresett, és ez arra az időszakra esett, mikor én is nyitott voltam egy új üzlet beindítására. Így találkoztunk.

·      Johanna: még nem volt meg a pékség gondolata, mikor már nagy sikerrel sütöttem elsősorban a család, majd az itthoni finn barátok részére. A karéliai pirog (szerk. csónak formájú rozstészta, melyet sós tejberizzsel töltenek meg) a legközkedveltebb.

·      Nézzünk bele a vevő pénztárcájába! Vagy más is számít? Milyen a magyar vásárló egy finn szemével nézve? Szóval drága-e a finn kenyér?

·      Jaana: A magyarok nagyon árérzékenyek, és erre a válság még rátett egy lapáttal! Viszont az a réteg, akit érdekel, mit fogyaszt és az is talán, hogy hol és hogyan vásárol, ezt hívjátok Tudatos? Vásárlónak – szóval ez a réteg egyértelműen növekszik. Minket pl. már itt a Wekerlén (Wekerle telep, sajátos karakterű, kertvárosias városrész Budapest 19. kerületében. Átalakuló Wekerle) ismernek, visszajáró vásárlóink vannak. Most, hogy több helyen is kaphatóak a kenyerek, reméljük, hogy a számuk növekszik. A kenyeret automatikusan vásárolják az emberek, többnyire ugyanazt. Mi ezért tartunk kóstolókat, mert szerintünk ezeket a termékeket így kell megismertetni!

·      Johanna: míg a finnek a rozskenyeret eszik inkább, a magyaroknak minden ízlik, ami édes, de érdeklődnek az olyan termékek iránt is, ami eltér a megszokott ízvilágtól.

(Intermezzo: közben Johanna felszeletel egy balti hajóst, és a sütőből előkerül a frissen sült fahéjas csiga is) 

·      Mit kell tudni a jó kenyérről? Mi a helyzet az alapanyagokkal?

·      Johanna: A Finn kenyér adalékanyagoktól mentes kenyereket, zsemléket és finom pékárut készít kézműves technológiával. A lisztek nagy része magyaroszági ökológiai gazdaságból származik. A recepteket mind Finnországból hoztam, kerestem az ottani ízeket, a gyerekkori emlékeket.  A rozskenyerünk élesztőmentes, tiszta rozskovásszal készülnek a cipók. A balti hajós egy különleges édeskés, malátával készülő kenyér, amit a finnek füstölt halakohoz fogysztanak. Na például van egy – a cukkorrépa feldolgozás során keletkező – melasztartalmú termék, amit nem sikerült itthon beszereznünk. De egyértelműen ez a törekvés: helyi alapanyagok, helyi előállítás.

·      Egy magyarországi finn mit eszik és hol vásárol?

Lehetőleg piacon vásároljuk meg az alapanyagokat, mivel mindketten szeretünk főzni. Késztermékeket nem veszünk, de persze éttermekbe szeretünk néha járni. Ami leginkább hiányzik az a hal, amiből a finnek igen sokat fogyasztanak, de itt Magyarországon nem mindenhol kapható jó és megbízható minőség. Vannak jó halboltok, de az ázsiai fagyasztott tavihalakat nem veszünk. Jó minőségű heringeket például lehet kapni.

• Az érdeklődő vásárló szempontjából  legfontosabb kérdés: hol kaphatóak a termékeitek?

·      Jaana: saját boltunk nincs, de viszonteladói hálózatunk folyamatosan bővül. Jelen vagyunk több bevásárlóközpontban, bioboltokban és házhozszállítunk! Nagyon fontosnak tartjuk a személyes kapcsolatot a vevővel, hiszen az ő észrevételeik, kérdéseik inspirálnak bennünket a fejlődésre! Kövessetek Bennünket a Finn Kenyér facebook oldalán!

Az interjút készítette és lejegyezte : Nyárikonyha, 2013. Február 5

Finn Kenyér 1. - képriport

FINN KENYÉR 1.

patyolat tisztaság, hófehérre festett falak

A finnekről nem a gasztronómia szóra asszociálok. Aki irodalomban jártas, annak a Kalevala, aki lazulni szeret, annak a szauna, aki vadul járja a természetet, annak az ‘ezertóországa’, aki pedig inkább iszik, mint eszik, annak egy bizonyos finn vodka jut eszébe. Én sem vagyok ezzel másképp- hacsak azt nem számítom bele, hogy gyermekkoromban a szomszédom a finnugor tanszék professzora volt-de mára legalább azt megtudtam, hogy a finnek igazán szeretik a kenyeret, még pedig abból is a jó minőségű, egészségtudatosabb fajtákat.

Köszönhető ez leginkább annak a két finn hölgynek, akik tavaly gondoltak egy nagyot és nyitottak egy saját pékséget, méghozzá itt Budapesten. Hogy kik ők, és miért pont Magyarországon tették ezt, azt a legközelebbi interjúból majd megtudod. (finn kenyér 2. hamarosan….)

Hogy miért kerül fel ez a blogomra, az gondolom, mára már nem kérdés! Mindenki érdekel, aki adalékanyagoktól mentesen, ámde szívvel-lélekkel állít elő valamit. Ezek a hölgyek finn létükre, elsősorban magyar alapanyagokat (ökológiai gazdálkodásból származó) és eredeti finn recepteket használva kézzel készített kenyereket, zsemléket, kekszeket, péksütiket és süteményeket állítanak elő. Saját boltjuk nincs, de több helyen kaphatóak már a termékeik. A FB-ra feltöltött fotókat nézegesd, és a közeljövőben –ha van kedved- kóstold meg a termékeiket ! Engem lekenyereztek! 

ökológiai gazdaságból származó lisztek

kel a tökmagos zsemle tésztája

a barométer esőre áll?

Johanna mutatja a frissen sült "nagyanyó" cipókat

a Zabka hagyományos finn zabkenyér

igazi vajas, fahéjas csiga

folyt. köv.

Narancsjam. Most van szezonja!

Érdekes viszonyom van nekem ezzel a narancsjam-mel. Talán tudjátok már rólam, hogy mediterrán “fan” vagyok és a szezonalitás híve. Szeretem a dolgokat ott enni, ahol teremnek, és nem bírom az adalékanyagokat. Ennek ellenére még sosem ettem jó narancslekvárt v. jam-et pl Görögországban, de még Olaszországban sem. Egy olyan országban - ami nem a napsütéséről híres, ámde jam-jeiről annál inkább – ettem diák koromban először narancslekvárt (jam-et). Ez pedig nem más, mint Anglia. Ha Londonban jártam nem fordulhatott elő, hogy egy-két jófajta lekvárt ne hoztam volna. Az üvegeket szorgosan megőriztem, mert hát a tipográfiában és a színek harmoniájában is otthon vannak a szigetlakók. Van Selfridges, Fortum&Mason és persze Harrods-os üvegem. Eddig sosem került bele narancslekvár. Hát most íme!

Narancsjam. Természetesen.

Befőzésről 1. rész

Befőzésről 2. rész

Citromjam

Hozzávalók 6 kis üveg (220ml):

·      2 kg kezeletlen narancs (nálam 7-8 nagy db)

·      250 ml víz

·      400 g finomítatlan nádcukor

·      1 citrom leve

1.    A narancsokat megmosom, megtörlöm, és egy zöldséghámozóval olyan vékonyan hámozom le héját, hogy a fehér része ne kerüljön bele. (Több lesz, mint gondolnád. Kb. a felét más célra is felhasználhatod. Pl. kandírozott narancshéj, szirupos narancshéj, vagy egyszerűen csak lereszeled, és beteszed a fagyasztóba)

2.   A narancshéjat egy rozsdamentes tálba teszem, és felöntöm a vízzel és kb. 2 óráig állni hagyom.

3.   A narancsokról egy kés segítségével az összes fehér részt levágom, és vékony karikákra vágom. Egy alacsony, nyeles vastagtalpú lábosba teszem és hozzáadom a cukrot. (A cukor mennyiségéről Te döntesz, ill. a narancsod: használhatsz töbet is.) Félreteszem.

4.   1-2 óra elteltével a beáztatott narancshéjakról leöntöm a vizet, és 2-3-t összefogva, feltekerve nagyon vékony csíkokra vágom. Hozzáadom a cukrozott narancshoz, majd felöntöm egy csésze vízzel.

5.    Kb. 1,5 óráig lassú tűzön főzöm. Én nem kevergettem, csak a végén figyeltem oda. Amikor elég sűrűnek ítéled már, cseppents egy keveset egy hideg üveg felületre. Ha 1-2 perc alatt szilárdul (zselésedik), akkor elkészült.

6.   8-10 percig állni hagyom, majd száraz üvegekbe öntöm. A tetejére belecsempéztem pici vaníliarúd darabokat. Lezárom, és száraz dunsztba teszem.

7.   Amikor teljesen kihűlt, felcímkézem.

Megjegyzés: ha mediterrán országban jártok, mindig hozzatok mandarint, citromot, vagy narancsot!

Amit tanultam: ismét azt, hogy nem kell annyi cukor.