München. Sör. Perec. Piac.

a pereceet a Dallmayr pékségében vettem

München nevére a többségnek a sör és vele együtt az Octoberfest ugrik be. Bevallom elég sok országban jártam már, de pont ez kimaradt. Octoberfestre továbbra se vágyom, de azért arra sem gondoltam, hogy egyszer télen fogok ide eljutni. Február végén csak sejteni lehet, hogy milyen nagy élet van itt, és szinte hallani lehetett a tereken lelkesen sört hörpölő tömeget. Igen. Én ide visszavágyom, méghozzá egy szép májusi hétvégén, és szeretnék a Viktuallenmarkt-i sörpadokon üldögélni és csak úgy szemlélődni. Hogy mit ennék? Perecet biztosan és persze sört is innék hozzá. Talán sajtot is ennék, meg finomra szeletelt sonkát, nem beszélve a híres fűszeres kolbászkákról. Addig is szemlélődjetek és, ha arra jártok, hát egyetek egy perecet!

A Dallmayr név a kávékedvelők körében ismerősen csenghet. Azt lehet, hogy nem tudja mindenki, hogy a híres kávéház előde már az 1700-s években működött. Akkor azonban nem Dallmayrnak hívták és még nem is foglalkoztak kávéval. München története szorosan összefügg a kereskedés és a piac történetével, mivel a város tulajdonképpen egy nagy piacként működött. A Dallmayr nevet a kereskedőház 1870-ben Alois Dallmayr-ról kapta. 1912-ben már 70 alkalmazottal működött a fényűzően elegáns bolt.1931-ben a gazdasági válság következtében a kereskedőház is új utakat keresett és így került egy fiatal, 19 éves brémai kávészakértő a házhoz. Werner Wille külön kávérészleget alakított ki, ahol a tengerentúlról importált kávét frissen pörkölték. A háborút követően, az 50-s években lassan újraindult a ház élete, mely mára Európa meghatározó kávékereskedő háza.